Bolondult télidő

A kopasz, sötét, ázott fák, Kis madárka szállott rá. Sötét ágaik intenek a szélben. Szél, szél, ó te hűvös szél! Fázva az ember dülöngél. Komor, bús, nyomott téli napok. Bolond, bolond, őrült tél! Nap sem tudja hogyan él. Azon sugara még nem éget. Hol esett hó, s fagyott tó, Remeg még az elhagyott ló. Bimbódzó fa oly hideget kapott. Mulandóban a rossz, a rideg, Bújó virágot szednék, de kinek. Hóvirágot, csak anyum kérhet. Közeledik a tavaszba lépés, Mikor szebb virágot tépnél, Ahol a Nap fénye tarol. Olvass tovább: https://irj-olvass-alkoss5.webnode.hu/egyeb-verseim-2/bolondult-telido/