Húsvétra várva

 Nem várok már locsolót, 

nem mondok sok cifra szót. 

Mégis díszes a lakás,

illatos a sült kalács.

Tojást festek, pirosat, 

űzöm a bús gondokat. 

Bár a gyermekkor oda, 

él még bennem a csoda.

Barkaágon selyem boly, 

ablakomban fény honol. 

Ünnep kél a szívemen, 

békességben pihenem

Tavaszi zsongás

 

Rügy pattan a barna fán, 

fény táncol a kerti fán. 

Zöldell már a puha gyep, 

minden bokor sokkal szebb.

Ébred már a méh s bogár, 

messze tűnt a szürke sár. 

Langyos szellő simogat, 

vidám kedvre hívogat.

Kivirul a holt határ, 

fészkén dalol kismadár. 

Vele együtt dobbanok, 

tavasz-szárnyon lobbanok

Pucus emlékére: Az utolsó ölelés

 

Tíz éven át voltál árnyékom és fényem, 

Minden álmom s napom veled volt az éltem. 

Túlságosan természetes volt, hogy itt vagy, 

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd elhagysz.

Áprilisi délután, a nap bágyadtan sütött, 

Hazaértem hozzád, s a szívem nagyot ütött. 

Megvártál engem még, utolsó erőddel, 

Búcsúztál a léttől, halk, kutyás szemeddel.

Karjaimban haltál meg, ott simultál hozzám, 

Kitépték a lelkem, sötét lett a rónám. 

Egy éve már, Pucus, hogy az égben játszol, 

De a szívem mélyén még mindig rám vigyázol.

Hű kiskutyàm

 A kutya hűsége, mint fény az éjben,

Végtelen szeretet, minden percben érezni.

Mikor dolgozni megyek, hiányzol te,

Illatod, szőröd, mindent elmond nekem.

A csillogó szemek, a kíváncsi tekintet,

Mely mindig ott van, mikor kétségek gyötörnek.

Minden lépésemet követed, csendben és hűen,

Kutyám, te vagy a legszebb ajándék az életemben.

A napjaim üresek, mikor távol vagyok,

De tudom, hogy te ott vagy, mindig ott vagy,

Visszavársz engem, akárhová is megyek,

A hűséged határtalan, a szereteted végtelen.

Szeretlek, kutyám, te vagy a szívemben,

Mindig otthon érzem magam, mikor veled lehetek.

Olyan kis nyugodt vagy...

 Olyan kis nyugodt vagy,

Alszol mellettem bátran.
Követsz engem mindenhová,
Én hősöm vigyázol reám.

Igaz már már többet alszol,
Kicsit kevesebbet mozogsz,
Picike öreg kutyám,
Ősz lett a kis pofád.

Idén lettél tizenhárom,
Egy őszülő kis bájos.
Mindig vársz engem haza,
Farkad csóválva, boldogan.

Kívánok neked sok szépet,
Még pár víg közös évet.
Engedd, hogy én is féltselek,
Vigyázzalak, mert szeretlek.

tél a szívben

                                                         .

Későn kel s korán fekszik,

Rövid a nap, míg fénylik.

 

Hűvös széllel jött a tél.

 

Hullott az eső, csak az eső,

Tudta a hó, hogy sosem késő.

 

Fehéren csillant a talaj.

 

Ha kellett fagyott, hideg,

Mert a tél mindig rideg.

 

Hosszú s ében fekete az ég.

 

Komor, bús kopasz fák,

Járják a hideg szél táncát.

 

Hűvös és csíp a fagyban. 

 

Arcokon rejlik a pozsga,

Téli tájon havas pompa.

 

Nappal az ég; tündöklő kék.

 

Egy leheletnyi párát látni,

Szemekben szív könnyét várni.

 

Tél szépsége, emlékek apró magja.

Május hajnalán

Csend, sötét és a didergős éjjel 

Nedves pázsiton jár a széllel, 

Hallgatom az éji, szép zenét. 

A májusi sötét fényre táncol az éjjel. 

Ülök a teraszon és gondolám, 

Elfog az egyszerű boldogság, 

Ahogy hallom az állatok világát. 

A májusi sötét fényre táncol az éjjel. 

Surranó gyíkok, csipogó madár, 

Az éjjeli őrök és a huhogás, 

Cserebogár izzon tavasz hajnalán. 

A májusi sötét fényre táncol az éjjel. 

Fák között kacsint a napsugár, 

Oh, a reggel virradna már, 

Eltűnik a sötét május hajnalán. 

A májusi sötét fényre táncol az éjjel.

Viharos Balaton

Az ég borús, szürke. Lóg az eső lába. A fákat, leveleiket fújja a szél, hol apróbb ráncok, hol nagyobb sodrok hullámzanak a zöldes Balaton vízén. A túl parton a Badacsony tiszta ég alatt fekszik, nyugodtan, csendesen. Semmi nem zavarja, sem a közeledő felhő, sem az eső. Tihany már ködös, homályos. Az idő sugallja a cseppjeit, tömör, nehéz, meg könnyebülésre váró felhőit. Tán a szél tova viszi s eléri majd a mi fonyódi partunkat. Egy rejtély, bekövetkezik e a jóslat, mit írt a nagy internet, s jósolt a bácsi a televízióban. S e homály, a köd fedte "tenger" mégis oly' csodás, ámulatba ejtő, színes kavalkád. Egy "tenger" melynek partja most a tisztaság és eső szakaszaira bomlik. Hullatja e majd könnyeit felettünk az ég, nyirkos lesz e az öreg Balaton sírja a parton, s hagyja e, hogy a régi falu vízzel megtelt medrébe hulljon az ég számtalanjainak könnycseppjei. Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Tavaszi virágzás

  Nyílik már a sok szép virág, Megcsodállja az ki kint jár. Lila, fehér, rózsaszín, Boldogok ők oda kint. Illatuk oly' méz édes, Mint a nap csodás fénye, Édes, mint az a szó, Amely a szívből szól. Szeretettel szórják reánk, A mai nap boldogságát, Ami ott rejlik a mosoly mögött, A sok szép virág között. S megcsodálja az ki kint jár, Ahol nyílik már a sok szép virág.

Köszönt az Ősz

Hull - hull az eső csepp, 

Csipp - csöpp csöpögve. 

Fúj - fúj az őszi szél, 

Itt is - ott is falevél. 

Zizzen - zizzen a földön, 

Innen - onnan előjön. 

Erről - arról lefújja, 

Ici - picit sem húzva. 

Száll - száll a költöző, 

Csirip - csirip aki marad. 

Battyog - battyog a kis diák, 

Húzza - vonja a táskát, 

Búsan - búsan az iskolába, 

Messzi - messzi már a nyár. 

Köszön - köszön most az ősz, 

Itt van már a hűs idő.

Őszi frisseség

Mély levegőt veszek s Érzem a reggel frisseségét. Egy pillanatra behunyom a szemem s Hagyom, hogy átjárjon a reggel. Finoman diderget a hűs szellő, Oly' kellemes, nem is fázom. Bár az órám már ébresztett, S felöltözve, útra készen állva, Várom már a munkába vezető buszt, A nap még messze nem mutatja a sugarait. A nap, mely későn kel és korán fekszik, Melynek ereje már a távolba nyúl. Elmúlt a nyár, a hőség, a szünidő. Beköszöntött az sőz, a frisseség, A hulló falevelek és az iskola kezdés. Csak pár gondolat s néhány mély Levegő vétel jut ezekből az üdítő reggelekből, Néhány apró szusszanás a busz érkezéséig.

Hí, hí a jó idő

Süt, süt most a nap, Égetik a sugara. Süt, süt aranyban, Melegeit hullatja. Fú, fú enyhe szellő, Ritkán is, de eljő. Fú, fú kicsi szél, Eltűnt már a tél. Éget, éget a nap tüze, Hidegebb helyre űz-e? Éget, éget a forróság, Enyhít-e a csóróság? Citrom, citrom, ó de jó, Hűsítése olyan gyors. Citrom, citrom, folyik a nyál, Szádat tátván csorognál. Hűl, hűl este a fény, Sötétebb már az ég. Hűl, hűl a levegő, Szúnyogokat kergető.

Bolondult télidő

A kopasz, sötét, ázott fák, Kis madárka szállott rá. Sötét ágaik intenek a szélben. Szél, szél, ó te hűvös szél! Fázva az ember dülöngél. Komor, bús, nyomott téli napok. Bolond, bolond, őrült tél! Nap sem tudja hogyan él. Azon sugara még nem éget. Hol esett hó, s fagyott tó, Remeg még az elhagyott ló. Bimbódzó fa oly hideget kapott. Mulandóban a rossz, a rideg, Bújó virágot szednék, de kinek. Hóvirágot, csak anyum kérhet. Közeledik a tavaszba lépés, Mikor szebb virágot tépnél, Ahol a Nap fénye tarol. Olvass tovább: https://irj-olvass-alkoss5.webnode.hu/egyeb-verseim-2/bolondult-telido/

Meleg s szeles hetek

Kelepel-kelepel kedves kecseske, Meglettek eme enyhe melegek. Teles emberek elszeleltek, Leveses hetek elmeneteltek. Lehet-e kertekben kereskedelem, Termesztett remekek, ej, de szeretlek! S egyszer e kerek melegek elvesztek, Lett helyette cseppekben esett hetek. Nem tehetetlen e kert cseppekben esett heteken! Termesztett remekek cseperednek rendesen, meleg, kedves testemnek kedvezve

Az erdő halk szava

Halld meg, mit az erdő súg, Azt, mit a szél eléd fúj. Halld, hogy dicsekszik a fa, Mily nagyra nőttem ma. Szél fújja át levelem, Minden koszt leverek. Ha eső hull, szidod az eget, Ne tedd kérlek, én így eszem. Hidd el szépen, hasonlítunk, Víz nélkül nektek sincs kiút. Ha élni akarsz, innod kell, Én a talajból szívom be. Tápanyagod az ételben, Én a talajból nyerem. Ha kiszáradnál, meghalnál, Ha nem esne, mi meghalnánk. Sírsz, ha megvágod az ujjad, Némán tűröm, ha jön a balta. Te is érzel minden sebet, Az én törzsemnek is van lelke. Nélkülem ti megfagynátok, Egyet kérek: Míg élek, ápoljatok.

Meggyes élmények

Érik a meggy, érik nagyon, Piros színe fénylik a napon. Csábít a fa, csábít a meggy. Minden ember oda megy. Bele harap s bele kóstol, Ízétől, senki sem horkol. Fiút hívott s lányt csábított, Mit eső mosott, nap szárított. Magas a fa, magas nagyon, Ágairól lesni, le a magasból. Ott lenni, ott enni-enni fenn! Ahol a nap érte az a legszebb! Meggy a befőtt, meggy a szósz, Ily csodákhoz mi jót szólsz? Semmit sem, semmi rosszat, Ebből még te is eszel sokat. Olvass tovább: https://irj-olvass-alkoss5.webnode.hu/termeszet-verseim/meggyes-elmenyek-/

Erdő munkásai

Csirip csirip szól a madár, Ott szállingózik fent a fán. Csirip csirip jaj de szép, Dalotokból kérek még! Szökken szökken kicsi mókus, Dióval ő hogy meg-meglódul. Szökken szökken, jaj de édes, Apró szőre száll a széllel. Kopog kopog kicsi harkály, Fát gyógyítja, hogyha fáj. Kopog kopog s doktorál, Minden fánál motoszkál. Süvít süvít most a szél, Megmozdítja azt, mi él. Süvít süvít s tovavisz, Abbamaradt most a víz. Mozog mozog az avar, Falevelek takarnak. Mozog mozog a süni, Hátán hordja a tüsit.

Lépteim nyomán

Zsenge fű hallatja hangját lépteim alatt, elmerengve kusza gondolataimban. Padok sora csábít, vállat rántva fittyet hányok rájuk. Padok! Mik vagytok ti nékem! Engem ne hívjatok! Este sötétje takar, a csillagok se érdekelnek. Elhagyatva létezem e sötét percekben. Csak a búskomor hangulat, mi elönti arcomat. Nem akarok mást csak egyedül sétálni. Nem figyel rám senki. Fáj, nyom, löki a fejem a sok túl gondolás, de már érzem! Érzem, nem kerek egész e helyzet. Csábít a fű amin lépek, engedelmeskedve szépjének leülök zöldjére. Kérdések hada, már én sem értem. Én sem értem miért jó, ha egyedül búslakodom, ha valaki mással, boldogabb lehetnék. Most már felmerek nézni az égre, a nagy feketeségre, hol a hold mellett csillagok ragyognak. Látlak titeket, kiket szívemben őrzök, látom, érzem, hogy ti mindig itt vagytok nékem. Már nem félek. Nem vagyok oly egyedül, szeretettnek éreztettek. Mosolyom mellé gördül a könny, tudom még van ki mellém áll a bajban. Várnom kell még rátok égiek, de addig innen e kicsiny földről mosolygok reátok.

Én kicsi Morzsám

Hallanám még lépteid, S látnám azok nyomát, Ahogy totyogsz mellettem, Ahogy érzem közelséged. Valahol még látlak én, Valahol még érzem azt, Bárhova is vitt utad, Védelmezzék kicsiny léted. Nem is tudják tán, Hiányzik az én Morzsám. Ő az én kisfiam, Ő az én bolondom. Én voltam anyukád, Én voltam a kis gazdád. Nem figyeltem rád, S messze kerültél, Én kicsi Morzsám....

Várunk haza Kedves Morzsa

Te vagy az én édesanyám, Te vagy az én szép anyám. Kit várok a kapualjban, Kivel együtt vagyunk a bajban. Ki ott van velem, ha sírnék, Ki vigasztal majd, míg él. Te vagy az én boldogságom, Te, ki a Naptól hozományom. **** Sosem hagylak el jó gazdám, Szeretlek, te drága jó barát. **** Te vagy az én kis fiam, Te, ki szívemben kis pipacs. Kit porcelán babaként óvok, Ki orcájára, csókokat szórok. Kivel együtt rójuk séta táncunk, Kivel búból, örömbe mászunk. Te vagy az én szívem csücske, Te, kit Isten hozott, Pihe Lüke. **** Sosem hagylak el jó Morzsám, Szeretlek, én csöpp morzsám. **** Hova tűntél én kis kutyám? Miért nem figyeltem úgy rád? Szeretlek én édesanyám, Visszaakarok jönni hozzád!