Ködbe borul most a táj,
Mosolyogj a neved napján.
Szállingóznak a falevelek,
Könnycsepp jő a szemedbe.
Ne sírj mama, ne sírj kérlek,
Ilyen most ez a természet.
Ez mind csak egy buta levél,
Hát söpörje el gyors a szél.
Ha nem is zöldell már a fa,
S a földön fekszik az avar,
Most érted szól az a dal,
Melyet gyerekeid szavalnak.
Nem baj, mama, ha könnyezel,
Nyugodtan, ha könnyebb lesz.
Mi megvárjuk, míg kisírod,
Hogy neved napján vidítsunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése