Félelem útján

Bátor s erős lelkű fiatal, Megvív ő minden viadalt. Nincs, mitől félni tudna, Soha nem tért más útra. Boldog percek s új utak, Egyszer nem ment jó útra. Az erdő szélén sötétben, Tök egyedül, félelemmel. Sosem félt még bagolytól, S mégis, ahogy huhogott. Vaksötétben hangosan, Fa tetején a magosban. Minden állatlépés hangja Hangosabb, mint valaha! Fent az égen a kerek hold Ily` nagy fényű nem is volt. Látni végre az út végét, Ahogy halad a fű szélén. S a szíve megnyugszik tán, Végigment a félelem útján.