Mohács

Folyott vér, vöröslött az út kövén, 

 Ég kékje alatt, mint piros tengerként. 

 Csattant, szúrt és ölt annyi éles kard,  

S hulott el megannyi hős katona.   

 Az utak, járádk lettek a város sírhalma, 

 A folyó, a part a csata véres hulláma. 

 Süvöltve sikított a rideg szél, 

 Így veszett oda annyi emberi lét.   

 Sok évnyi küzdelem és félelem, 

 Elege lett a kínból e népnek. 

 Úgy kívánta a nemzet a változást,  

 Megalkották a ma élő legendát.   

 Véres maszkot az arcukra húzva, 

 Vaskos szörme bundákba bújva. 

 Kerepelve s csata zajjal keltek át, 

 Csónakokban, hajnalok hajnalán a Dunán.   

 Elűzté anno a törököt, s most a telet, 

 Minden régit és rosszat lecserélve.

 Ujjongva várták az újat, a tavaszt,

 A búsok Mohács igazi fénysugara