.
Későn kel s korán fekszik,
Rövid a nap, míg fénylik.
Hűvös széllel jött a tél.
Hullott az eső, csak az eső,
Tudta a hó, hogy sosem késő.
Fehéren csillant a talaj.
Ha kellett fagyott, hideg,
Mert a tél mindig rideg.
Hosszú s ében fekete az ég.
Komor, bús kopasz fák,
Járják a hideg szél táncát.
Hűvös és csíp a fagyban.
Arcokon rejlik a pozsga,
Téli tájon havas pompa.
Nappal az ég; tündöklő kék.
Egy leheletnyi párát látni,
Szemekben szív könnyét várni.
Tél szépsége, emlékek apró magja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése