Nem várok már locsolót,
nem mondok sok cifra szót.
Mégis díszes a lakás,
illatos a sült kalács.
Tojást festek, pirosat,
űzöm a bús gondokat.
Bár a gyermekkor oda,
él még bennem a csoda.
Barkaágon selyem boly,
ablakomban fény honol.
Ünnep kél a szívemen,
békességben pihenem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése