A faluvégen, ott, ahol a dombok lágyan simulnak az ég kékjéhez, egy kis udvarban megállt az idő. A napsütés aranyporral vonta be a kertet, ahol a nárciszok sárga kelyhei büszkén bólogattak a szélben, a jácintok pedig édes, bódító illatfelhőbe borították a kerítést. A kerti csap halkan, ritmusosan csepegett a zománcos vödörbe, mintha a tavasz szívverése lenne.
A tornácon álló öreg rádióból vidám sváb zene szűrődött ki, a harmonika dallama betöltötte a levegőt. A konyhában Mama serénykedett: a frissen sült kalács illata, a vanília és a mazsola aromája kiszökött a résnyire nyitott ablakon. Papa eközben kint járt az udvaron, a kék köténye zsebéből maréknyi gabonát szórt a tyúkoknak. – Egyetek, pipikék, ma ünnep van! – mormogta kedvesen, majd megsimogatta Lujza, a barna fülű kutya fejét.
Mikor Papa végzett az etetéssel, és behúzódott a házba, hogy segítsen Mamának az unokák fogadásában, az udvaron különös dolog történt. A nagy, faragott fakapu tárva-nyitva maradt – itt, ebben a faluban nem kellett félni idegenektől, a nyitott kapu a bizalom és a szeretet jele volt.
A kert mélyén, az óriási fenyőfa árnyékában Csöpi és Márkó, a két kis kecske figyelni kezdett. Szemük vidáman csillant, ahogy a friss füvet rágcsálták. Ez volt a jel.
Lujza, a nyulak hűséges őrzője, halkan vakkantott. Pisti és Rózsa, a két tapsifüles előbújt a rejtekéből. Pisti bajuszán még ott volt a reggeli harmatcsepp, Rózsa pedig már hozta is a kosarat. Herk, a cirmos cica, aki addig a kerítés tetején napozott, méltóságteljesen leugrott, és a szomszéd tyúkjaihoz sétált. – Sorakozó! – mintha csak ezt súgta volna, és a tyúkok már gurították is a legszebb, hófehér tojásokat a fűbe.
Míg a nagyszülők bent az unokákat várták, az állatok titkos szövetsége munkához látott. Pisti és Rózsa ügyes manccsal díszítették a tojásokat a kert virágainak szirmaival. Lujza vigyázta a rendet, Herk pedig figyelte az utat. Fent a fenyő ágai között énekesmadarak fontak vékony gallyakból fészkeket, közben pedig úgy csicseregtek a sváb zene ritmusára, mintha egy égi kórus lennének.
A levegőben ott vibrált a készülődés öröme. A tavaszi szellő végigsimított a tulipánokon, és mindenki tudta: ez a húsvét különleges lesz. Mert bár a kapu nyitva állt a világ felé, a legszebb titkokat ezúttal a kert lakói őrizték meg, hogy mire megérkeznek az unokák, minden bokor alatt egy kis csoda várja őket. A barátság, a gondoskodás és a békés falusi délután varázsa lengte be az udvart – pont úgy, ahogy régen, amikor még mindenki hitt a nyuszivarázsban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése