Új volt még a "repül a bálna", hogy volna már ilyen állat?"Szállj el kismadár" a kedvenc, e dal bármikor mehetett.
Ovi után rögtön oda, kisérőnk a papa volt.
Ivó, mint családi vállalkozás, gyerekként álom világ.
Kicsiként nem úgy látsz, csak ahogy felnőtté válsz.
Érzed később a halál súlyát, az elvesztés igazi búját.
Megrenget, megváltoztat, a fájdalom másként láttat.
Már hallod, ahogy kiálltottak, a sírást,
ahogy puffant, csattant...már fáj, mert látsz.
Fáj, mert haragszol. Már a düh, a szégyen.
Miért ez járt neked? Miért azok mentek el korán,
akik kordát tartották. S állsz némán, egyedül.
Vállad fáj, szíved hasogat. Vágyod azt ami nincs…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése