Mr. Quinlan a lapokon és a képernyőn (The Strain)
Guillermo del Toro és Chuck Hogan vámpírmítosza, a The Strain (A kór) nem a romantikus, csillogó bőrű alakokról szól. Ebben a sötét, apokaliptikus világban a strigoiok kártevők, biológiai fegyverek és horrorisztikus paraziták, akik csápszerű organikus szervvel támadnak és vérszívás útján terjesztik a pusztító fertőzést. Van azonban egy figura, aki kiemelkedik ebben a könyörtelen világban: Mr. Quinlan, a "Born" (a Megszületett), aki egyszerre hordozza magában a vámpírok éjszakai erejét és az emberi tudatot.
Sok adaptációnál felmerül a jól ismert kérdés: jobb a könyv, mint a tévésorozat? Quinlan karakterénél a válasz messze nem fekete vagy fehér, hiszen mindkét médium valami teljesen mást és egyedit hozott ki ebből a sötét hibridből.
Könyv vs. Sorozat: A karakter evolúciója
1. A regénybeli Quinlan (A trilógia megközelítése)
A könyvekben Quinlan jelenléte sokkal titokzatosabb, szinte misztikus és gótikusan távoli. Egy ókori, gladiátormúlttal rendelkező, hajlíthatatlan harcos, aki évszázadok óta hordozza magában a személyes bosszú terhét a Mester ellen. A trilógia lapjain a motivációi jéghidegek, a fellépése pedig kíméletlenül katonás és céltudatos. A történetben betöltött szerepe precíz és kimért: ő a végső, elkerülhetetlen fegyver, akit az Ősök is csak félelemmel vegyes tisztelettel tartanak a háttérben.
2. A sorozatbeli Quinlan (Rupert Penry-Jones alakítása)
A képernyőn a karakter kapott egyfajta mély, tragikus drámaiságot és elképesztően erős vizuális jelenlétet. A sorozat alkotói remekül egyensúlyoztak: nem lágyították meg a karaktert, de a modern közegbe helyezett akciójelenetekkel és a háttértörténetének kibontásával (különösen a nevelőanyjához fűződő viszonyával és a római kori visszaemlékezésekkel) sokkal rétegzettebbé tették. Rupert Penry-Jones mozgása, hűvös, arisztokratikus eleganciája és jéghideg tekintete pedig az egész széria egyik legerősebb tartópillérévé emelte a figurát.
Az alkotói folyamat: A karakter vizuális újragondolása
A The Strain világa annyira erős, karakteres vizuális jegyekkel dolgozik, hogy szinte vonzza a társművészeteket. A képernyőn látott gótikus, mégis modern hangulatot próbáltam megfogni két teljesen eltérő technikával és eszközkészlettel elkészített alkotásban.
1. Katedrális-minta és gótikus keret (Filctoll / Marker)
Az első képen a kompozíció alapját a rózsaablakok gótikus eleganciája és a strigoi-mítosz sötét szimbolikája adja. A középpontban maga a hibrid áll, akit szimmetrikus ívek, csontmotívumok, denevérek és koponyák ölelnek körül. Ennél a rajznál filctollat használtam: a vibráló, meleg narancs, piros és sárga színek, valamint a jéghideg, sápadt tekintet kontrasztja a karakterben feszülő belső kettősséget tükrözi.
2. Részletgazdag portré és a csontkard (Színes ceruza)
A második rajznál a textúrákra, az árnyékokra és a finomabb átmenetekre helyeztem a hangsúlyt egy 24 darabos színes ceruzakészlet segítségével. Quinlan jellegzetes, sápadt, erezett bőre, a sötét csuklya alól kivilágító élénkkék szemei és a csontnyelű kard precíz kidolgozása mind azt a nyers, harcias energiát hivatott átadni, ami miatt ezt a karaktert mind a lapokon, mind a képernyőn imádjuk.
Miért működik Quinlan?
Mert nem akar tetszeni. Nem moralizál feleslegesen, nem drámázik a saját sorsa felett, és nem keres kifogásokat. Egyetlen sziklaszilárd cél hajtja: elpusztítani a Mestert, még akkor is, ha ez a saját létezésének elkerülhetetlen végét jelenti. Ebben a sötét, apokaliptikus világban ő képviseli azt a megalkuvástalan erőt, ami mellett a felnőtt karakterek tévelygései vagy Zach irritáló, dacos döntései teljesen eltörpülnek.
Akár a regényeket olvasod, akár a sorozatot nézed, Mr. Quinlan alakja és a csontkardjának suhanása garantáltan az emlékezetedbe ég.
